Kifinomult, futurisztikus, minden négyzetméretén változó stílus jellemzi a Budavári Sikló szomszédságában található Lánchíd 19 design hotelt. Már a Duna túlpartjáról is feltűnik az interaktív üveghomlokzat, mely a szélben olyan lassú mozgást végez, mint a folyó apró hullámzása. De ez nem csupán egy design elem, több annál. Szervesen összekapcsolódik a szálloda életével kis emléket állítva ezzel a tulajdonosoknak. Egy női gyűrű az üveglamellákon, egy újlenyomat részlet a szálloda szintén üveg függőhídjain, mind olyan részlet, melytől a hotel egy bensőséges otthon lesz. Csupán más, nem éppen megszokott megoldásokat használva.

Külön érdekessége a szállodának az alagsorban található műemlék az átlátszó falak gyűrűjében: egy XIV. századból származó víztorony maradványait tekinthetik meg a vendégek. Ebben a Romtérben található egyébként a Lánchíd 19 egyik 20 fős konferenciaterme is, mely szerintem inkább kötetlenebb ebédek és vacsorák befogadására alkalmas, egy exkluzív környezetben. Emellett a hotel még két kisebb teremmel is rendelkezik, ahová céges meetingek szervezhetők.

Ahhoz, hogy az itt található negyvenöt szobáról és három lakosztályról írni tudjak, ismét vissza kell térnem a művészethez és a szálloda egészét jellemző, kicsit formabontó megoldásokra. Ugyanis az épületben nincsen két egyforma szoba. A kivitelezők a fiatal formatervezők elé „állítottak” egy-egy design széket, ami köré teret kellett alkotni. (Kicsit olyan ez, mint amikor gombhoz varrunk kabátot. Ám kétségkívül itt jól sikerült.) A szállodában –a teljesség igénye nélkül- így találunk minyon, pöttyös labda és menyasszony szobát, melyek mind az UNESCO budapesti világörökségeire néznek. A hotel legfelső szintjén helyezkednek el a luxus apartmanok, melyek üvegfalú fürdőszobával, óriási tükrökkel, puha szőnyeggel és hatalmas francia ággyal hívogatják a vendégeket egy éjszakára. És, hogy mennyire sikeres a szálloda augusztus 20-án? Még csak március van, de a minket körbekísérő kedves hölgy erre a kérdésre csak mosolyogva azt felelte: már minden szobánk foglalt. Szóval kedves olvasóim, ne is fáradjanak ezen a napon, mondhatni fölösleges.

A lakosztályok varázsától kicsit elszakadva, mégis a kedvenc helyiségem a hotelben az étterem, annak is a belső terasza, mely az árkádokra nyílik. Nem tudom megmondani miért. De valamitől nagyon varázslatos. Talán a letisztult formák, a modern formatervezés és történelmi emlékhelyünk látványa mind szerepet kapnak ebben az érzésben a futó borostyánok alatt.