Emlékszem, mikor kicsi voltam, szüleimmel gyakran mentünk kirándulni. Főleg ősszel, mert akkor a legszebbek a színek és a fények. A legsötétebb bordón át a világos sárgáig megtalálható minden, melyet természet alkothat. Akkor ki nem állhattam, ma vágyom rá. Arra is emlékszem, hogy egyszer képes voltam 2 km-t hegynek felfele rohanni, hogy elérjem a kiszemelt kilátót, azaz a célpontot, melyért több órát kutyagoltunk fel és alá. Az utat, ha nem is annyira, a kilátókat mindig szerettem. És nem feltétlen azért, mert utána mentünk haza. Sokkal inkább, mert olyan szabadnak éreztem magam. Talán két olyan dolog van, melyre gyakran vágyom, pont azért, mert szinte elérhetetlen. Az egyik a repülés, a másik a teljes szabadság. Számomra a kilátó legtetején ez a két dolog egybeolvad és olyan kicsit, mintha birtokomban lenne a két „tudás”. De mindig volt, ami zavart. A körülmény, hogy a legtöbb kilátó nem valami szép. Általában fa „tákolmányok”, hosszú csigalépcsőkkel, a tetején egy körbejárható kilátóval. Mintha egy sablon szerint épülne az összes.
Kivétel persze mindig van és ebben az esetben ez az Erzsébet kilátó, mely nappal, de legfőképpen éjszaka meseszép, legalábbis számomra. Mint egy óriás szentjánosbogár a város felett.
Budapest legmagasabb pontján, 527 m magasan áll a János-hegyen, várva a turistákat és rendezvényszervezőket egyaránt. Végre egy olyan helyszín, mely talán még különleges a lassan és szerencsére egyre gyakrabban igényelt zöld környezetben. Könnyedén megközelíthető és kellőképp exkluzív ahhoz, hogy egy 100-200 főből álló társaságot „szórakoztasson”, a márvány alapú belső tereiben. Történelmi szempontból a helyszín érdekessége, hogy a köveket Pilisborosjenőről, Budakalászról és Dunaharasztiból szállították, és mintegy negyvenezer téglát, háromszáz fuvar homokot és ugyanennyi cementet használtak fel az építkezéshez. Szervezői szempontból pedig az, hogy a kilátótorony 23,5 méter magas, teraszos elrendezésű. Összesen hat, felfelé haladva egyre kisebb átmérőjű szintje van. Az alsó kettő zárt, a következő három szinten egy-egy körterasz található, legfelső pedig felülről teljesen nyitott. Az épületében két teljesen különálló, egyenként közel 200 négyzetméteres terület alakítható ki rendezvényhelyszínként. A földszinti körfolyosó és az első emeleti körterasz. Az utóbbi teljesen nyitott, így a vendégek szabadon gyönyörködhetnek a lélegzetelállító panorámában. Az éjszakai fényekről meg nem is beszélve. Egyszerűen mesés.
Amúgy meg jó volt megtudni, hogy hozzám hasonlóan Erzsébet királynőt is zavarták a fából épült egyen kilátók, hiszen az ő ösztönzésére építették át az addigi sablonos „messzelátót”, melyet 2005-ben teljesen felújítottak, megőrizve a XX. században kialakított formáját.
Ajánlom: esküvőkre, zártkörű eseményekre, lemez- és könyvbemutatókra, akár kiállításra
További információ: http://www.erzsebetkilato.hu/
