A VTCS (Városi Tájkép Csoport) munkatársaival 2007 tavaszán találkoztam először, amikor nagy erőkkel készültek augusztus 20-ra, nemzetünk ünnepére. Emlékezzünk csak vissza az Auditériumra, arra a Parlamentet övező területre, mely egy csapásra megváltoztatta a köztérről kialakult képünket. Nem kellett szakavatott designernek lennünk ahhoz, hogy észrevegyük a különbséget a Kossuth téren. Az Auditériummal egy különös városi kertet alkottak meg a tervezők, teleültetve hangokkal és nem-hangokkal, azaz csenddel. Saját bevallásuk szerint egy olyan kert született, „melyben semmi sem az, aminek látszik, semmi sem úgy viselkedik, mint ahogyan azt egy természetes környezetben megszokhattuk. A kertben csend honol, mégis muzsikától hangos.”
Ebben az újragondolt térben ücsörögve, a természet hangjait hallgatva azon gondolkoztam és gondolkozom a mai napig: miért nem szentelünk nagyobb figyelmet a köztéri designnak? Nagyon fontos kérdése ez, hiszen egyrészről effajta megoldásokkal újraértelmezhetjük egy-egy formához társított előképünket, másrészt viszont születhetnének igazi városi kuriózumok. Olyan helyszínek, ahol jó kávézni, randevúzni, olvasni, kikapcsolódni, egyszóval mindazt megvalósítani, mely kimozdít és összeköt a várossal, melyben élünk.
A 2004-ben alakult –Szöllőssy Barbara és Pyka Zsolt vezette – design csoport első nyilvános munkája a Móricz Zsigmond Körtéri ún. Meleg kövek voltak, melyet mára számtalan alkotás követ. A Magyar Iparművészeti Egyetemet végzett formatervezők alapvető motivációja az a szempont, hogy „az emberek szeme kinyíljon a design irányába, hogy észrevegyék a körülöttük található vizuális környezet, milyen hatással van mindennapi életükre.” Éppen ezért vallják azt, hogy a köztér pontosan egy olyan hely, ahol közvetlenül, direkt módon lehet megszólítani embereket.
Nagyon nagy súlya van ennek a mondatnak, hiszen vallom azt, hogy megfelelő megoldásokkal vizuálisan nevelni, fejleszteni lehet az embereket, megmutatva azt, hogy milyen is egy hagyományokkal és funkcionális elemekkel ellátott városi kép, vagy éppen egy intézményi környezet. Utóbbira talán legjobb példa az ún. Élő Mű (Sopron), a csapat 2008-as munkája, mely egyben műalkotás, installáció és utcabútor egy folyamatosan változó élő kertben. A célja az, hogy a NYME hallgatói és kollégiumának lakói tegyék élővé a megvalósult tervet. Az egyetem nevének kezdőbetűi alkotják a növényszobrot, mely az időjárás alakulásával akár hetenként más vizuális élményt nyújt. Ezen különleges bútorplasztika, olyan elemekből épül fel, mely alkalmassá teszi arra, hogy a tanulók nekik tetsző testhelyzetben heverésszenek rajta.
Mindezek mellett a Városi Tájkép Csoport sok felkérést kap konferenciákon, előadásokon és kiállításokon való részvételekre. Az utolsó kiállítás, amin részt vettek, a 2008-ban megrendezésre került Nemzetközi Építészeti Makettfesztivál volt. Sokszínűségüket jól mutatja, hogy ingatlan- és területfejlesztési projektekre is egyre gyakrabban kapnak meghívást. Jelenleg a Tungsram-Schréder Világítási Berendezések Zrt-vel is együtt dolgoznak, egy újfajta köztér világítási rendszer fejlesztésén.
Az említett példákon túl, azt gondolom fontos üzeneteket közvetítenek , melyek nemcsak a várostervezőket gondolkodtatják el. Nekünk rendezvényszervezőknek is kellő alapot adnak ahhoz, hogy újragondoljuk egy-egy szabadtéri rendezvény üzenetét. Próbáljunk hát elszakadni a jól bevált sémáktól, és merjünk változtatni azért, hogy a színvonalas programon túl adhassunk valami többet vendégeinknek. Alkossunk emlékezetes tereket, installációkat hagyományainkra alapozva azért, hogy újra valódi kapcsolatot teremtsünk az ember és (megváltozott) élettere között!
E-mail: info@vtcs.hu
Weboldal: www.vtcs.hu
