Manapság ritkán beszélünk a Margitszigetről, talán éppen azért, mert az elmúlt évtizedekben nem változott rajta semmi. (Leszámítva azt, hogy megnyílt a Holdudvar és még néhány szórakozóhely.) Minden ugyanúgy van, mint amikor 5 évesen beleestem a Halastóba, de valahogy ezt mégsem bánom. Szeretem annak minden részét, még akkor is, ha vannak sokkal modernebb állatkertek, kiépítettebb parkok, színvonalasabb éttermek.

Néha úgy érzem, már ajánlani sem lehet, mint rendezvényhelyszínt, mert a többség leragad annál a ténynél, hogy a betonút feltöredezett és a kutyások nem szedik össze maguk után az ürüléket. Ami igaz is, de mégiscsak 1873 óta ott áll a neoreneszánsz Danubius Grand Hotel, egy olyan exkluzív szálloda, melynek eleganciájával a legmodernebb épület sem tud versenyezni - szerintem. A hotel Ybl Miklós tervei alapján készült és 2000-ben került felújításra, megőrizve annak eredeti hangulatát. Rendelkezik wellness részleggel, konferencia teremmel és egy gyönyörű terasszal, melynek folytatása az éttermi rész. Nem hivalkodó, a szó mai használatával élve nem designos, de annál ámulatba ejtőbb, melynek hatására egyhamar elfelejtjük a szigetről kialakított előképünket.