Mint azt a reklámokból már jól tudjuk, idén második alkalommal került megrendezésre a Budapest Sportarénában a rendezvény szakma nagy kiállítása. Örültünk a lehetőségnek, mert végre létrehoztak egy olyan eseményt, ahol a szakma jeles képviselőivel találkozhattunk, beszélgethettünk kávét iszogatva egy méhsátor közepén. Őszintén azt gondolom, bánhatják azok, akik nem látogattak el ide az elmúlt pénteken és szombaton, mert igenis szükség van eszme- és tapasztalatcserére, mely kicsit fellazítja ezt a zárt világot!

Már a blogunk indítása előtt sokat foglalkozatott az a tény, hogy miért mozdíthatóak ilyen nehezen a rendezvényszervezők? Pont azok az emberek, akiknek a munkájukhoz elengedhetetlen a naprakészség, a technikai újdonságok és újítások megismerése, kreativitás fenntartása céljából. Olyan sokan vagyunk ebben a szakmában és sajnos annyira kevesen vettünk részt ezen az eseményen. Persze kevés kiállítói stand is volt, még a vártnál is kevesebb, de én elsősorban most nem rájuk gondolok. Hanem azokra, akik napról napra rendezvényeket szerveznek különböző nagyvállalatoknak és civil szféra képviselőinek, és mégsem érezték azt, hogy ott lenne a helyük. Pedig azt gondolom, számos gondolatébresztő dologgal találkozhattunk, melyek a jövőben erősen meghatározhatják az új koncepciók kialakítását és a költségvetések átcsoportosítását. Bízom benne, hogy egyrészről a berendezett installációkat látva mindenki ráébred arra, hogy még a gazdasági válságunk közepette is szükség van egyedileg tervezett, igényes dekorációkra, melyek az események vezérfonalát adhatják, mintegy egyedi arculatot teremtve egyes megbízásainknak. Másrészről, hogy mi is lássuk be, nem elég a környezettudatos gondolkodásról beszélni, hanem használni kell annak irányelveit munkáink során. Kiemelném a három év alatt magától lebomló molinókat és építési hálókat, melyek újraértelmezik a marketing eszközhöz való eddigi viszonyunkat. Minden évben újra és újra legyártjuk ezeket, hatalmas méretben, azonban most itt egy lehetőség, hogy ha a kívánt „rossztól” nem is tudunk megszabadulni, legalább valami jót is tegyünk Földünkért.

De elszakadva a környezettudatosságtól, bízom benne, hogy sikerült egy kicsit rámutatnom arra, hogy nem dolgozhatunk csupán zárt ajtók mögött, bízva abban, hogy a jó ötletek maguktól jönnek. Merjünk beszélni, találkozni, együtt gondolkodni egy ilyen fórumon azért, hogy jobbak lehessünk! Ha tetszik, akkor mások által, amiben nincs semmi szégyellni való.

PS: A molinók újrahasznosításáról készített interjúnkat márciusban közöljük oldalunkon.