Végre március van, ami a tavasz közeledtét jelzi, még akkor is, ha kint fúj a fagyos cél, akkor is, ha semmi kedvünk nincs kimozdulni a meleg takaró alól, és ha még mindig besötétedik öt órakor.  Amiről mi a naptárból értesülünk, azt a természet magától tudja, köszöntve az újesztendőt. A hóvirág lassan elhervad a keretben, átadva helyét az aranyesőnek, és a madarak is vidámabban csiripelnek, kicsalogatva minket téli vackunkból.

Mindezt igazolja a Fővárosi Állatkert meghosszabbított nyitva tartása, melynek területén végre fél hatig tartózkodhatunk. (Persze nagy „Zoo rajongók” tudják, hogy még ez nem az igazi, mert vannak olyan hónapok, amikor hét óráig nyújt a park felhőtlen szórakozást, de be kell látnunk kezdetnek nem rossz.) Be kell azt is vallanom, hogy én rajongok az állatkerti hangulatért, talán azért, mert pesti életformámból következik, hogy három állatot ismerek: a galambot, a kutyát és a macskát. És ezúton szépen kérek minden állatbarátot, ne essen nekem, hogy ez egy börtön, ahol csak senyvednek az állatok, és az ilyen emberek miatt, mint én pusztulnak ki állatfajok! Nem szeretnék most belemenni a magyarországi kert helyzetébe, se fejlesztésének hiányosságaiba, viszont annál jobban szeretném látogatásra csalogatni az embereket, mert igenis jó jégkását szürcsölgetve sétálni egy napsütötte tavaszi vasárnapon.

Rendezvényhelyszínnek is kiváló, mert könnyedén szervezhető ide: családi nap, exkluzív fogadás, partnertalálkozó és sajtótájékoztató. Érdekes, hogy elcsépeltnek hat, hiszen mindenkinek triviális helyszínötlet, és éppen ezért ajánlani se nagyon merik. Pedig van itt a halastavon át, a sziklaéttermen keresztül, a pálmaházig minden. Mellette a Gundel Étteremmel, és számos fővárosi nevezetességgel.

Szívesen szerveznék ide egy alkoholmentes partit, békebeli hangulat jegyében. Hogy mit is jelent ez pontosan? Lágy háttérzenét, sok málna- és bodzaszörpöt, fagylaltot és cukorkát, sültgesztenyével és házi készítésű popcornnal egy kellemes tavaszindító napon.