Egészen különleges a XII. kerület, ahol magára hagyott kúriák, lerobbant birtokok övezik a pazar telkek fényűző épületeit. Hatalmas kontraszt fogad lépten-nyomon, mely néha teljesen elvalótlanítja a „stepfordi feleségek” életképet.  Luxus villák szomszédságában, a hajléktalan lakhelyek egészen bizarr összhatása. És, hogy miért különleges mégis? Mert valahogy ebben az erdővel tarkított környezetben, elsőre mindez fel sem tűnik. Mindemellett meg bőven akadnak olyan egyedülálló épületegyüttesek (nem feltétlen rendezvényhelyszínek) -, mint pl. a Zugligeti úton a Leánykollégium- melyek megérik, hogy kicsit elidőzzünk kapuik előtt.

Nem is olyan régen írtam a Libegőről, mely gyermekkorom óta az egyik favorit, de lehet, hogy mégis akad nála csodásabb. Minap ismét „rátaláltam” arra a helyszínre, mely egyhamar megmozgatja minden képzelőerőmet. Az 58-as Kisvendéglő egy valódi helyszínmix, ahol minden érdekesség egybeolvad: kissé kietlen erdős terület, régi villamosmegálló felújított épülete, finom ételeket kínáló étterem, télen korcsolyapályaként használt hatalmas sík terület. A vendéglőre ez esetben tényleg szó szerint igaz: „olyan szeszélyes, akár az időjárás”. Télen egy havas mesevilág (kissé békebeli hangulattal), mely tavasszal újjáéled, kialakítva nyári turistacsalogató, harsányzöld fákkal övezett környezetét.

Végre egy hely, melyre nem illik a mára oly divatossá, és annyira elcsépelté váló „trendi” kifejezés. Sokkal inkább meghitt és nyugalmat árasztó. Nem exkluzív, nem luxus, de annál eredetibb, a volt 58-as villamos végállomása, mely házias kínálatával vonzza, remélhetőleg nem csak a kerület lakóit.

Vadregényes környezetével, remek otthona lehet szabadtéri programoknak, családi napoknak, koncerteknek, csapatépítő tréningeknek és esküvőknek. Én az utóbbira szavazok, már ha engem kérdeznek. No de erről majd később…