Ahogy a hőmérő higanyszála eléri a húsz Celsius fokot, úgy merülnek feledésbe a télen rajongásig kedvelt exkluzív éttermek, luxus fogadóterek. A neves designerek védjegyeit őrző fedett helyszíneket, egyhamar lecseréljük tágas, szabadtéri parkokra, klubbokra, melyek előkészítik a forró nyári éjszakákat. A képzelet, most szabadabban alkothat koncepciót, mint az év más hónapjaiban, mert valahogy ilyenkor a kötöttségek is fellazulnak.

Mint azt már korábban írtam, számomra Óbuda, Budapest egyik legizgalmasabb kerülete, tele lehetőségekkel, melyek csak megvalósításra várnak. Olyan szabadtéri területek adhatnak otthont céges partiknak, tavaszi-nyári fesztiváloknak, kisebb-nagyobb megmozdulásoknak, melyek egyedülállóak a rendezvényhelyszín kínálatban. Az Óbudai Gázgyártól az Aquincumi Múzeumig kivitelezhető minden, pusztán hagyományainkhoz kell visszanyúlni. A szomorú csak az – és bár ne lenne igazam -, hogy a fővárosi lakosok nagy többsége egyszer sem lépte át a romvárosból kiépített múzeum kapuját. Pedig felemelő érzés a közepén állva elképzelni, 1900 évvel ezelőtti római pillanatokat. Nem kell történésznek lennünk ahhoz, hogy lázba hozzanak a kérdések, melyekkel leginkább saját létünket igyekszünk igazolni. Mi sem lehet gyönyörűbb, mint egy fáklyafényes romkert a nyári csillagos éjszakában.

Így kérek hát mindenkit arra, ne hajtson túl a Szentendrei út 135. mellett, mondván: „jaj itt is voltam az általános iskolás osztálykiránduláson.” Meg kell állni, be kell menni, mert felnőtt fejjel egészen más belecsöppeni a római világ „mindennapjaiba”. Mondjuk, kezdetnek ajánlanám 2009. május 23-án megrendezésre kerülő Tavaszünnepet, mely garantáltan e kor legkedveltebb hagyományának felelevenítése. Ezen a hétvégén megelevenedik Aquincum városának élete: katonák, gladiátorok, iparosok és színészek lepik el asz antik utcákat, szórakoztatva a közönséget. Bár nincs akkora hírverése, mint a Ben Hur Live-nak, de azért bízzanak bennem, megéri a kb. 1000 Ft-os belépőt!