Rendezvényszervezők között szinte futótűzként terjed egy-egy helyszín bírálata. Ha valamelyikről azt halljuk, hogy modern, stílusos vagy éppen formabontó, akkor egyből rohanunk megnézni és egyeztetni, azt követően pedig ajánlatot kérni és szinte minden fórumon ajánlani. Amennyiben az a hír járja, hogy lepukkant és felújításra szorul, elkerüljük, és nézünk egy új, jobb után. Sőt, ha már két ember is azt mondja, hogy rendezvényre alkalmatlan, akkor törüljük a helyszíneket összegző listánkból. És ez nagy hiba! Egyenesen óriási!

Sokszor jártam már Szentendrén, ismerem az óváros összes utcáját, fagyizóját, galériáját és marcipán múzeumát. A Skanzenben pedig csak egyszer voltam, nagyon régen. A hétvégén azonban úgy döntöttem, hogy egy jó koncert mellett felelevenítem az élményt, és utánajárok annak, miért is mondják azt, hogy lepukkant?! Már a jegypénztárnál éreztem, hogy na már megint hallgattam valakire vagy az is lehet, hogy valakikre a helyszínt illetően. De megcáfolandóan azt kell mondanom, hogy csodaszép, a lehetőségek tárháza. Egy mesterségesen fenntartott falu, amelyen keresztül döcög a múlt korát felidéző sötétzöld, fehérsapkás vonat. A legfeljebb 15 km/h sebességgel közlekedő motorkocsi mintegy fél óra alatt teszi meg a 4,4 km-es utat, 80 utasával a vasútállomástól – amely egyben a múzeum új bejárati épülete – a végállomásig, a Néprajzi Látványtárig. Amennyiben vendégként érkezünk a múzeum területére, úgy a kisvonatra külön jegyet kell váltani, de a terület kibérlésekor és kellő vendég biztosításakor szinte biztosan bérbe vehető. Ablakából kihajolva – ami persze szigorúan tilos – szemügyre vehető az egész terület, a vakítóan fehér, nádtetős házak, színes köcsögökkel díszített fák és a szinte már feledésbe merült állatok serege.

Ajánlom a helyszínt mindazoknak, akik hozzám hasonlóan vágynak a természetbe úgy, hogy közben megismerkedjenek a kultúránk egyes meghatározó állomásaival. Azoknak, akik új helyszínt keresnek egy szabadtéri koncertnek vagy éppen csapatépítésnek. Azoknak, akik unják a folyamatosan visszatérő helyszínajánlatokat és koncepciókat. És nem utolsó sorban azoknak, akik még nem látták a felújított Skanzen tájegységeit, azért mert abban a hitben élnek, hogy a rendezvényszervezés szempontjából elhanyagolható. Egy házi sütésű óriás mákos és diós kalács társaságában fel lehet, sőt kötelező felfedezni a Kisalföld tájegységét, a Dusnoki szélmalmot, a Bogyoszlói udvart és a Jánossomorjai lugast.

Kellemes utazást!

További információ és virtuális túra: http://www.skanzen.hu/?fm=article&id=92