Idén, január 7-re esett az Óbudai Danubia Zenekar újévi koncertje, mely hagyomány szerint a Kiscelli Múzeumban került megrendezésre. Strauss keringője, templomtér, átszűrődő fények, különleges műalkotások társaságában. A tényleg felemelő koncert alatt, kicsit szégyenkezve böködtem társam jobb vállát, gondolva arra, hogy most csendben kellene maradnom, de nem ment, mert eszméletlenül izgatta fantáziámat a terem közepére fellógatott dekoráció, mint később kiderült, műalkotás.

Gondolod, hogy a zenekarnak saját dekorációja van? De mekkora, hogy lehetett ezt fellógatni?

Nem hiszem, hogy akkora súlya lenne.

Na jó, tényleg, mert végül a habkarton nem olyan nehéz. De akkor is, hogy vágtak ki egybe, ekkora formát?

Milyen habkarton? Nem látod, hogy az egész fel van fújva! Viszont, most már hallgatnám a koncertet.

Csöndben gondoltam magamban, még jobban megfigyelve az óriás, csillogóan fehér motívumot: könnyű neki, hiszen formatervező, egyből észreveszi, hogy mit, miből készítenek.

Szünetben szaladtam is, utánakérdezni, ki tervezte és mikor, remélve, hogy egy magyarországi művész, aki vállal felkéréseket, nem feltétlen kiállítási célzattal.

A választ hamar megkaptam: Drozdik Orshi, jelenleg Amerikában élő képzőművész installációja, mely voltaképpen nem más, mint egy különleges anyagból készült „lufi” extra formában tálalva (lásd a fenti képen). Elgondolkodtató és fantáziát beindító műalkotás, mely úgy gondolom, egy időre újraértelmezné, akár a rendezvénydekorációban bevett alkalmazásokat.

Un Chandelier Marie Theresa című kiállítása 2010. január 24-ig tekinthető meg a Kiscelli Múzeumban.

Művésznőről bővebb információ: http://www.btmfk.iif.hu/2009.html; http://hu.wikipedia.org/wiki/Drozdik_Orsolya