Van egy épület Budapest szívében, amiről az ártatlan bámészkodó a mai állapotok tükrében nem is gondolná, hogy milyen nagy múltra tekint vissza. Hogy melyik ez? A Blaha Lujza téri Corvin Áruház. 1926-ban nyitotta meg kapuit, minden szépet és jót kínálván vásárlói számára. Jellegét tekintve sokban hasonlított egy mai értelemben vett plázára. Látogatói nemcsak vásárlási szándékkal keresték fel, de ugyanúgy élvezték a benne fellelhető kávéházak és éttermek sajátos hangulatát is. Sajnálatos módon mai kinézete kevéssé emlékeztet eredeti formájára. A korábbi átépítések eredményeképpen mára már sokkal inkább emlékeztet egy szocreál stílusú Skálára, mintsem az ekklektikus belváros egyik jellegzetes elemére.

Kintről, a Rákóczi útról továbbá az sem látszik, hogy a kevéssé barátságos betonfalak mögött milyen intenzív kulturális és zenei élet lapul meg, egy csipetnyi undergroundot csempészve ezzel Pest ütőerébe.  Az épület legfelső emeletén működik ugyanis a Corvintető. Az ide látogatók az oldalsó, Somogyi Béla úti bejárathoz érve eldönthetik, hogy megküzdenek–e a 100-150 lépcsőfokkal, vagy inkább beszállnak a rendelkezésre álló liftbe, mely pillanatok alatt a negyedikre repíti őket. Mindenesetre ha egyszer már fent vagyunk, akkor garantált az élmény. Találunk itt több száz fős, remek megvilágítású, klimatizált nagytermet, ahol hétről-hétre a legprofibb dj-k pörgetik lemezeiket, viszont ha családiasabb hangulatra vágyunk, azt is megleljük a kis teremben, mely tökéletesen alkalmas zártkörű rendezvények, partik lebonyolítására is.

A Corvintető minden lehetőséget megragad, hogy kényeztesse vendégeit. Szép időben a 600m2 -es terasz is rátesz egy lapáttal a hangulat fokozására, ahol kényelmesen hátradőlve csemegézhetünk a gazdag italkínálatból. Képzeljük el mindezt napfelkeltében… Bárok természetesen belül is működnek, szám szerint kettő, szóval nem kell megijednünk, hogy szomjan maradunk. A belső tér hangulatáról a minimalista dizájn, a már említett sajátos fénytechnika valamint a sok-sok ülőhely gondoskodik. Megéri ellátogatni a város tetejére.

Egyik korábbi írásomban a recikálás és az ökotudatos gondolkodás ideologikus képét festettem meg. Hogyan tudjuk ezt megvalósítani a rendezvényszervezés gyakorlatában? A megoldás: kevesebb papír, több hulladékgyűjtő, még több emlékeztető a vendégek számára.

Ha egy rendezvény tematikájához nem is kapcsolódik szorosan a zöld háttérben körkörösen futó nyilak szimbóluma, azaz az újrahasznosítás eszméje, még akkor is hozzákapcsolhatjuk egész egyszerűen. Nemcsak azért, hogy az esemény egy jó hangulatú, divatos témájú alapkeretet kapjon, hanem mert mindannyiunk feladata annak elkerülése, hogy a Föld ahol élünk egy egyre intenzívebben ketyegő időzített bombára hasonlítson.

Mindannyian kedveljük a különleges alkalmakat. Az itt hallott, látott, tapasztalt dolgok nagyobb eséllyel ragadnak meg tudatunkban, hatványozottan hatnak gondolkodásunkra. Erre a felfokozott befogadóképességre kell építenünk akkor is, amikor a megrendelővel a rendezvény arculatáról tárgyalunk éppen.

Kevesebb papír. Jelenlegi kultúránk egyelőre még mindig a papír alapú írásbeliségre épül. Látván azonban az elektronikus szöveg dinamikus térhódítását és az íróasztalunkon egyre kétségbeejtően halmozódó, nyomtatott konferencianyagok okozta kaotikus helyzetet, könnyen megtippelhetjük, hogy a mindenféle tájékoztató- és összefoglalófüzet milyen formában fog eljutni hozzánk a jövőben. A legújabb digitális adathordozók, pendrive-ok kapacitása már alkalmas egész könyvtárak eltárolására. Nekünk nincs szükségünk ekkora tárhelyre, ellenben arra igen, hogy a látogatókat gyakorlatban a pendrive-on kapott prospektusok, marketinganyagok irányába tereljük. A papíralap természetesen (még) nem feledhető el teljesen, de minél korábban megkezdjük a felkészülést a digitális katalógusokra, annál több fát kímélünk meg a láncfűrészek végzetes marásaitól.

Amíg viszont az embereket nem sikerül rászoktatnunk az új metódusokra, addig a rendezvényeken az újrahasznosított papír alkalmazása, valamint a minden sarokban elhelyezett szelektív hulladékgyűjtők alapvetőek kellene, hogy legyenek. Nem kell a csodában hinnünk annak beteljesülésre, hogy egyszer majd kevesebb papírt fogunk eltékozolni, megszűnik az esőerdők irtása és az USB-stickek segítségével eltűnnek a tornyosuló irathalmazok otthonról. Ez mind ésszerűség és praktika kérdése. Pár dolog biztos: helyre és levegőre mindig szükségünk lesz.

Több mint 20 évig laktam a Duna Plazaval szemben, így ha egy kis magányra vágytam, gyakran átsétáltam a bevásárlóközpont mögötti területre. A víz, a táj, a szemközti part látványa gyönyörű volt, persze csak akkor, ha sikerült elvonatkoztatnom az akkor még borzalmas környezettől. Mindenhol szeméthalmok álltak, a vízben félpár cipők úsztak, voltaképp bizarr környezet vette körül a természet maga alakította szépségét.

Pár évvel ezelőtt azonban megjelent az első daru a tizenharmadik kerületi Duna parton, az ott lakók legnagyobb örömére. Már jóval korábban ígérgettek nekünk mindent (aquaparkot, jachtkikötőt, éttermekkel övezett plázst), így ekkor végre megvalósulni látszott a várt élménypark, annak minden előnyével. De persze mi volt az első tábla az építkezésen: „Magánterület – Lakópark építése”. Gondoltam nagyszerű, újabb beruházás, mellyel elvesznek városunkból egy darabot, 250000 Ft/m2-ért cserébe.

Szerencsére nem így történt, vagy csak részben így! Már 2008-ban felfigyeltem egy különös látásmód alkotta épületre, az újonnan felépült hajókikötő tövében. Akkor még üresen állt, ma azonban itt található a Melba Budapest, felülmúlva a fővárosi éttermeket. A szakértők szerint retro, számomra inkább futurisztikus megjelenésével valódi gyöngyszeme a hazai design helyszíneknek. Hatalmas üveg ablakai a partra néznek azt sugallva, megvalósult egy igazi, álom luxus kivitelben. Lekerekített formák összjátéka harmóniát árasztva várja a vendégeket egy kis kikapcsolódásra. Rendezvényhelyszínnek is kiváló, könnyen zártkörürsíthető egy olyan területen, ahová számos aktivitás szervezhető hajókázástól a kerti grillezésig.

Látva azt, hogy milyen változás ment végbe 4 év alatt egy kietlen dunai területen, csak azt mondhatom: mindent bele, egy szebb, parkosított fővárosért!

A rendezvényszervezés nagy átka, hogy folyton folyvást keressük az új, innovatív helyszíneket, de könnyen átsiklunk a már ismertek felett, mondván: „azok már lejártak”. Pedig csak újra fel kell őket fedezni, más szemszögből vizsgálva az adott épületet.

Pontosan egy héttel ezelőtt jártam a Szépművészeti Múzeumban, ahová egy viszonylag gyors látogatást tettem Jézus nyomába eredve. A kiállítás után beültem egy forró csokira a múzeum kávézójába és (szégyellem) nem a festmények mondanivalóján töprengtem, sokkal inkább azon, mostanság miért nem viszünk oda rendezvényt? Régebben sokat voltam ott, még héliumot is szívtam egy alapkellékből, amire nagyon kellett vigyázni, nehogy a plafonig szálljon. Persze a lufik csak-csak felszálltak összetömörülve a tető alatt, de a rendezvény fenséges lett. (És nem a kicsi ballonok miatt, mert azokat utálom.)

Nem kultúrsznobság, hanem tény, hogy amit ilyen magas művészet vesz körül, azt egyfajta különös érzés járja át. Az illatok, a fények, a magától adódó beltér azonnal kizárja a „gagyit”, a nem oda valót. Tökéleteset kell alkotnunk a harmónia megőrzéséhez.

Gondolkoztam azon is, hogy annyiszor szeretnénk jót tenni, de mégsem tesszük. Hogy annyi cég hirdeti magáról a tudatos gondolkodást, de ez a rendezvényeken mégsem érhető tetten. Örülnék, ha egyszer elérhetném azt, hogy a művészet oltárán adózva a megrendelő lemondana a logózott, céges szóróajándékról - ami sajnálom, de akkor is rövid időn belül a kukában landol -, és belátná azt, hogy ezt a pénzt nemes célokra is fordíthatná.

Vegyünk egy egyszerű példát. Meghívunk a múzeumba 700 főt és mindenkinek a távozáskor adunk egy logózott „porfogót”, aminek darabja minimum 550 forintba került. Ha ezt felszorzom, akkor 385000 forintot dobunk ki a semmire. Ahelyett, hogy ezt a múzeumnak adományoznánk. Biztos vagyok benne, hogy jelen gazdasági helyzetben tudnák mire költeni a rendezvény összköltségéhez képest csekély összeget.

Számomra a tudatos és felelősségteljes gondolkodás itt kezdődik, nem pedig a cserepes virág ajándékozásával brandingelt cserépben.

Talán a szürke hétköznapokban élve, a rohanó munkatempónk közepette nem marad túl sok időnk belegondolni abba, mily nagymértékben terheljük meg környezetünket nap, mint nap. Pedig már nem szükséges agresszív zöldmozgalmak önfeláldozó élvonalaihoz csatlakoznunk, hogy megmentsük egy-egy fának az életét, sőt ahhoz sem kellene hatalmas erőfeszítéseket tennünk, hogy elfogadható keretek közé szorítsuk a kőolaj-felhasználást és az abból származó káros anyagok előfordulását a levegőben.

A kevesebb nejlonszatyorhoz és a több újrahasznosított papírból készült termékek megjelenéséhez nem kell más, csupán környezettudatos gondolkodás. Az utóbbi időben divatossá váló viselkedésforma, ha eltérő arányokban és csak lassan is, de a társadalom egyre több szintjén kultiválódik. Élhető jövőnk érdekében mi sem hagyhatunk szó nélkül egy ilyen fontos kérdést. Értékes lenne, ha a rendezvények szintjén is mind nagyobb figyelmet fordítanánk erdeinkre, vizeinkre, légkörünkre, folyamatosan fejlesztve ki azokat a bejáratott modelleket és metódusokat, melyek a lehető legkevésbé megterhelőek anyatermészetünk számára.

A rendezvények szerepe e tekintetben azért fontos, mert azok mindenképpen egyfajta tömeget feltételeznek. A tömeget, ahol mindenki nyitott a diskurzusra és az egyforma hétköznapoktól eltérően, nagyobb hajlandóságot mutat az új dolgok befogadására. Így a résztvevőkben nagyobb eséllyel ragad meg a környezetkímélő magatartásra való hajlam, majd annak ébrentartása.

Ehhez nem kell más, mint, hogy a hagyományos szemetesek helyére a szelektív hulladékgyűjtő kosarak kerüljenek valamint, hogy a használt berendezések és közlekedési eszközök energiatakarékosak legyenek. Lényeg, hogy a vendégek közösségét ne túl intenzíven, inkább udvarias gesztusokkal, apró emlékeztetőkkel vezessük rá a tudatos, környezetbarát magatartásra, melyet a rendezvényről hazatérve, saját hétköznapjaikba átültetve, akár továbbra is közösségi szinten tudnak követni. Ezáltal nem csak mások, de saját magunk hasznát is szolgáljuk. Újrahasznosításra fel!

Érdekes Budapest harmadik kerülete, ahol a panelházak övezetében lépten-nyomon fellelhető történelmünk egy maradványa. Vannak féltve őrzött kincseink - mint az Aquincumi Múzeum-, és vannak tőlük pár 100 méterre ugyanolyan hagyománnyal bíró romkertek, ahol a hajléktalanok húzzák meg magukat (pl. a Flórián térrel szembeni terület). Különleges helyszínek nosztalgikus életérzéssel.

Még csak háromszor voltam a Kiscelli Múzeum Templomterében, azonban naponta visszavágyom oda, mely a főváros egyik valódi gyöngyszeme. Bármilyen koncepciónál eszembe jut, magával ragadó atmoszférája miatt. Egyszerűen mindenre használható. A kiállításokon át, a divatbemutatón keresztül, az újévi koncertig, mindenre. Koncepciójában is kivételesnek számít -hiszen annak köszönhetően, hogy érintetlenül hagyták a trinitárius szerzetesek számára épített templomot- extra dekorációra sem kell költeni.

Tökéletes rendezvényhelyszín, ahová 350 fő könnyedén elvihető, azonban sajnálatos, hogy a pesti emberek nagy része még sosem járt ott. Most nem a „plaza undoromnak” adok újra hangot, csak szeretném, ha egy rövid időre az Eurocenter mögé néznénk. A Templomtér megközelíthető 165-ös vagy 60-as busszal, valamint 17-es villamossal, tehát a kocsinélküliségünk nem lehet kifogás! Arra buzdítanék mindenkit, hogy ne csak az újonnan épített design helyszíneket csodáljuk százszámra, hanem tekintsünk vissza városi hagyományainkra és fogadjuk el, hogy egy 1745-ben tervezett kolostor is méltó versenytársa kortárs alkotásainknak!

Sportesemény megrendezése is a rendezvényszervezés alá tartozik, de ezekről ritkán beszélünk, valószínűleg azért, mert a fényűző partik árnyékában bújik meg. Amikor azonban megcsörren a telefon egy budapesti sportnap szervezésének ajánlatával, helyszínként azonnal a Sportmax, a Kamraerdei Ifjúsági Park és a Hármashatárhegyi Hangár jut eszünkbe. Még talán akkor is, ha a közelség a felmerülő igények közé tartozott.

Persze (tudom), nemrég nyitotta meg kapuit a Csörsz utcai Sportmax 2, de én most mégsem erről szeretnék írni. Sokkal inkább egy olyan épületről, amely méltán kapta a SportTemplom nevet. Nem kell rosszra gondolni! Itt nem a szálkásra kigyúrt halandók róják le tiszteletüket Izomisten előtt, sokkal inkább a meghittségre vágyók járnak ide, akik unják a plazák luxus, ám kétségkívül elidegenítő fitness hangulatát. Nem alaptalanul hirdeti hát magáról a központ, hogy a belső tér megtervezésénél fontos szempont volt az első osztályú alapanyagok és kiegészítők felhasználása. (Az épület érdekessége, hogy valóban egy XVIII századi templomból építették ki, mely mára az ázsiai kultúrát kedvelők találkozóhelyévé vált.)

Korábban Butokugan Központként emlegetett létesítmény rendezvényekre is kiváló, elsősorban tág terei, több szintes elosztása miatt. A felújított 2500 m2-en található a Tao Kávézó (kényelmes fonott fotelekkel), 50 fős luxus színvonalú előadó-, és számos tornaterem.

Annak ellenére, hogy felosztásban számos lehetőséget rejt magában, én mégis kizárólag családi, vagy céges sportnapokhoz ajánlom azoknak, akik különleges hangulattal szeretnének kedveskedni vendégeiknek.

Végül muszáj kiemelnem egy látszólag nem fontos, ám számomra végre a nyugati színvonalhoz tartozás jelét mutató kialakítást, mellyel a kikapcsolódásra vágyó szülők előtt adóznak. Hétköznaponként ingyenes gyermekmegőrzőt működtetnek, szakképzett óvónőkkel, hogy az ide betérők egy órán keresztül csakis saját lelkükkel és testükkel foglalkozhassanak, megteremtve a rohanó életmódunkhoz elengedhetetlenül szükséges harmóniát.

„Tudod, ahol a Szimpla Kert van!”

Hangzik el sokszor a válasz, ha a Kazinczy utcára vonatkozóan kérünk útbaigazítást valakitől. Nem meglepő, hogy a környéket ez a különleges atmoszférájú és közkedvelt hely fémjelzi leginkább.

 A kávézó 2001 óta áll a nagyközönség rendelkezésére és vendégei közt éppúgy feltűnnek az idősebb korosztályba tartozók, mint a fiatalok. A változatos korfa minden bizonnyal a sajátos belső aurával és a mostanában igen divatos retrohangulattal magyarázható. Remekül megtervezett és ötletes belső dizájnja kellemes nosztalgiát kelthet azokban, akik még emlékeikben őrzik a kilencvenes évek előtti bútoripar csúcstermékeit. A minimalista környezetű, de tematikus tervezés által létrejött termek megmutatják számunkra, hogy mire képes egy csipetnyi kreativitás és fantázia 500 négyzetméteren, 500 látogató számára biztosítva ezzel férőhelyet.

Nagyméretű belső terei remek felületet biztosítanak a nyüzsgő társasági életre, ugyanakkor ezektől egy karnyújtásnyira, kisebb oldaltermeiben a nyugalom és a meghittség még több vizuális élménnyel párosul. E szerencsés kialakítás azzal magyarázható, hogy a helyet egész egyszerűen egy kiszuperált, pesti, polgári bérházból alakították ki. Így megtalálhatunk benne mindent a pincétől a padlásig. A kedvező elrendezéshez továbbá az is hozzájárul, hogy hatalmas kerthelység is várja az idelátogatókat, mely télen fűtött és fedett, szóval nem kell különösebb előkészületeket tennünk, ha egy hidegebb évszakban szottyan kedvünk egy kis friss levegőt szívni. A kerthelységben emellett mozi is működik, és noha az ülőalkalmatosságok nem a multiplexben megszokottakhoz hasonlítanak, szintén kényelmesek. Az ember elsőre nem is gondolná milyen relaxálóan hathat egy hosszú nap után elnyújtózni egy fürdőkádból átalakított, kényelmes kanapén.

Többek közt ilyen és ehhez hasonló turistalátványosságokkal vár minket Budapesten, a Kazinczy utca 14. szám alatt a hely, ami szimplán jó.

Három évvel ezelőtt találkoztam azzal a csapattal, akik egyhamar bebizonyították, hogy igényes díszletekkel ellátott, látványelemekben gazdag rendezvényért nem kell nyugatra menni. Naponta megmutatják, minden elképzelés kivitelezhető. Bárhol, bármikor.

Láthatóan nem kell hozzá más, mint egy jól összeszokott kreatív csapat, akiknek lételemük a kísérletezés, de a hagyományos megoldásokat is igényesen, sokszor rendhagyóan alkalmazzák. Ha a rendezvény érdekében 20 méter magasan kell mázsás elemeket függeszteni, vagy éppen a földön apró kövekből mozaikot kirakni, nem kérdés ki csinálja meg. Mindig van rá megoldás.

A Szín-Tér Stúdiót 2000-ben alapította Benkóczy Péter, így lassan egy évtizede azon fáradoznak, hogy egyedi arculatot adjanak minden megbízásnak.

Miben különböznek ők az átlagtól?

Leginkább abban, hogy a tervezésen túl ők kivitelezik a kitalált dekorációs elemeket, melyekben mindig fellelhető valami újszerű. (Kedvenceim közé tartozik: a világító lábú, jin-jang formában szétnyitható körasztal; a mennyezetre szerelhető lámpa, melynek fénysugarai által tökéletesen olvasható szöveget vetít a falra.)

Egy biztos: jól bánnak az összes létező anyaggal, melyek egyvelege tökéletes egységet alkot munkáikban, és mindezt már az installálás előtt megmutatják - 3D-s, vagy akár kézzel rajzolt- látványterveiken.

laurix - Laurik Szilvia - laurix.eventpoint@gmail.com

design - Sinka Szabolcs - www.sinkaszabolcs.com

(tekktakk - Radics Ferenc - hidavato.eventpoint@gmail.com)

Az előző bejegyzésemben többek között arra kerestem választ, hogyan maradhat meg egy helyszín több éven át közkedveltnek. Azt gondolom a Torne folyó partján (észak Svédországban) álló Jéghotel méltán lehet iránymutató, hiszen tíz éves fennállása óta hónapokkal előre kell szállást foglalni, ha ott szeretnénk tölteni egy éjszakát. A 4000 tonna jégből felépített hotel olyan kuriózum, mellyel aligha lehet versenybe szállni.

Egy olyan építmény, mely évről évre emlékeztet emberi mivoltunk alkotói csodájára, hiszen a szállodát minden évben újjáépítik az áprilisi olvadás miatt. Az exkluzív iglu gondolata egy japán szobrásztól származik, aki először magának készített jégből galériát. Tapasztalta, ahhoz, hogy ne induljon olvadásnak a műalkotás, folyamatosan fent kell tartani a mínusz öt fokot.

Igen ez azt jelenti, hogy a lakosztályokban is fagypont alatt van a hőmérséklet, mivel még az ágyakat is jégből faragták. De az ott jártak elmondásai alapján pánikra semmi ok, a takarókat olyan speciális polár és szarvasbőr kombinációkból készítették, hogy a hálóban kizárt a fagyos hangulat.

Mindezeken túl, azonban gondoljunk még egyszer bele, mekkora őrületes munka évről évre létrehozni egy jégszállodát, mindösszesen 5 hónapért! Már a csapból is a kérész szomorú sorsa folyik, de számomra ez legalább olyan döbbenetes, mint a szegény állat sorsa, aki csak egy napig él. Ezt a szállodát 7 hónapig faragják, hogy aztán egy rövid időszakot követően olvadásnak induljon. Feltehetnénk hát a kérdést: miért kell szembeszállni a természettel? Talán azért, hogy mindenki számára láthatóvá váljon, hogy egy kreatív ötletnek semmi sem szabhat határt és legalább évente magától adódik a megújulás lehetősége.

www.icehotel.com>

2007-ben vettem fel az egyetemen a rendezvényszervezés órát, melyből csak a dátum érdekes. A tanár első kérdése persze az volt: „hova vinnétek 800 főt konferenciára Budapesten belül?” Soroltuk, ott van a Hungexpo, a Syma, a Sportaréna, a Millenáris és az akkor még újdonságnak számító EUCC.

Két év telt el - azóta nyílt egy új „plaza”, tervbe van véve minimum kettő azonnali építése -, de a konferencia helyszínek választéka ugyanaz maradt. Én már attól is boldog lennék, ha frekventált helyen létezne egy olyan hangár, ahová könnyedén beférne akár 1000 ember. (Így a designt és a dekorációt mindenki maga adhatná saját elképzeléséhez.) Nem kell, hogy exkluzív, csak az, hogy használható legyen!

Miért nem lehetett a „100. bevásárlóközpontból” lecsípni egy tesconyi darabot, amit a rendezvényszervezők bérelhetnek?

Persze tudom, hogy sajnálatos módon minden újdonság lecseng körülbelül három év alatt, mivel a cégek nem akarnak már ismert helyszínekre visszamenni. De akkor is kellene végre egy innovatív helyszín, amely felkavarja a konferencia helyszínválasztékok állóvizét!

Gyakran fedeztem fel úgy helyszíneket, hogy a városban járva-kelve bukkantam rá addig nem ismert épületekre, éttermekre. Annak ellenére, hogy tudom, az lenne az illendő, sosem kértem előre időpontot. Bementem, körülnéztem, jegyzeteltem, és mindig volt kivel beszélgetnem. Persze előfordult, hogy a tervem meghiúsult, mert zártkörű rendezvény volt, vagy éppen felújították, de az sosem, ami ezen a héten a Dérynében történt.

Régóta vágytam bemenni az étterembe, de eddig sosem került rá sor. Valami mindig közbejött. Azonban most elhatároztam, ez lesz az a hét, amikor igenis megnézem azt a helyszínt, melyről már annyit olvastam, látatlanban ajánlottam.

Szó se róla, a design gyönyörű, a belső tér káprázatos, igazi exkluzív szalon kényelmes bőr fotelekkel, különleges megoldásokkal. De a vendégszeretet. Hát.

Bementem egy koradélutáni hétköznapon, azzal a reményteli várakozással, mely ilyenkor általában „elönt”. Odaadtam a névjegykártyámat, viszonzásul kaptam egy szóróanyagot, rajta egy központi e-mail címmel. 20 másodperc alatt lezavartuk azt a beszélgetést, ami máskor sem tart 5 percnél tovább, maximum a fogadtatás más. Gyorsan megtudtam, hogy igen lehet zártkörűsíteni, van pince rész is és 150 ember kényelmesen elfér a területen. A harmadik percben már kinn is találtam magam az utcán, szinte fel sem fogva a látottakat.

Persze szívesen visszavárnak, ha írok a központi címre, amire lehet, hogy nem válaszolnak, de ha írok mégegyszer, akkor már nagyobb az esélye, hogy révbe ér a levelem.

Erre mit mondhatnék? Visszamegyek, de valószínű a beszélgetés helyett a kávét választom habos süteménnyel. Talán ajánlani is fogom, mert a kialakítása telitalálat. Könnyen megközelíthető a Naphegy lábánál, egy antikvárium mellett. És csak reménykedni tudok abban, ha konkrét ajánlattal megyek, akkor kedvesebbek lesznek.

Manapság ritkán beszélünk a Margitszigetről, talán éppen azért, mert az elmúlt évtizedekben nem változott rajta semmi. (Leszámítva azt, hogy megnyílt a Holdudvar és még néhány szórakozóhely.) Minden ugyanúgy van, mint amikor 5 évesen beleestem a Halastóba, de valahogy ezt mégsem bánom. Szeretem annak minden részét, még akkor is, ha vannak sokkal modernebb állatkertek, kiépítettebb parkok, színvonalasabb éttermek.

Néha úgy érzem, már ajánlani sem lehet, mint rendezvényhelyszínt, mert a többség leragad annál a ténynél, hogy a betonút feltöredezett és a kutyások nem szedik össze maguk után az ürüléket. Ami igaz is, de mégiscsak 1873 óta ott áll a neoreneszánsz Danubius Grand Hotel, egy olyan exkluzív szálloda, melynek eleganciájával a legmodernebb épület sem tud versenyezni - szerintem. A hotel Ybl Miklós tervei alapján készült és 2000-ben került felújításra, megőrizve annak eredeti hangulatát. Rendelkezik wellness részleggel, konferencia teremmel és egy gyönyörű terasszal, melynek folytatása az éttermi rész. Nem hivalkodó, a szó mai használatával élve nem designos, de annál ámulatba ejtőbb, melynek hatására egyhamar elfelejtjük a szigetről kialakított előképünket.

Egy programstruktúra megírásakor számomra az egyik legnagyobb nehézséget a gyermekelőadások időzítése jelenti. Hiába állítunk színpadra olyan kiváló előadókat, mint Szalóki Ági vagy az Apacuka Együttes, képtelenség előre megbecsülni a koncert látogatottságát.

Egyrészről nyilván a szabadtéri helyszín még jobban nehezíti az előre tervezést, mert a kicsik kora reggel nem jönnek ki, viszont délben már ebédelnek, utána meg jön az alvásidő. Másrészről viszont képesek szakadó esőben végigénekelni egy koncertet, táncolva az esernyő alatt.

Ki ért ezt?

Nagyon szeretnék rájönni a titok nyitjára, hiszen munkáimban elsőrendű szempont, hogy a valódi értékek közvetítését nem lehet elég korán kezdeni. Emellett meg képtelen vagyok elfogadni azt a tényt, hogy a bóvlisnál persze mindig kígyózik a sor. Ne higgyük hát el, hogy tényleg lufi kell a gyereknek és málnaszörp!

Két évig dolgoztam hostessként a Művészetek Palotájában, ahova minden este özönlöttek a vendégek újabb előadásokra. Kíváncsian vártam, hogy meddig tart az új helyszín iránti lelkesedés, de az csak nem apadt. Sőt egyhamar kialakította saját táborát, azt a közönséget, akik velünk örültek, amikor új egyenruhát kaptunk. Akkor csodálkoztam, ma megértem. Ilyen, amikor a pénz, a stílus és a szakértelem találkoznak egy nagyszerűt alkotva.

A színvonalas programokon túl, rendezvényszervezői szemmel is azt kell mondanom, számos lehetőséget rejt magában az épület. Nem célom ötleteket adni, hiszen vessen az magára, akinek nem indítja meg a képzeletét a Bohém Étteremmel és Ludwig Múzeummal kiegészített komplexum.

Egy tanáccsal azonban mégiscsak szolgálnék azoknak, akik nem tudják, mit csináljanak egy szürkének mondott hétköznapon. Vegyenek egy jegyet a MÜPA-ba, szálljanak le a villamosról a Haller utcánál, sétáljanak át a Nemzeti Színház parkján megközelítve a főbejáratot és igyanak egy kávét a múzeum bárjában! Utána merüljenek el választott koncert érzelmi világában, nem gondolva másra, csak a zenére. Megkoronázva az éjszakát liftezzenek fel a tetőteraszra és vessenek egy hosszabb pillantást az álmos Budapestre! Garantálom gyönyörű lesz!

Amióta rendezvényszervezőként dolgozom, minden évben repesve várom a februárt, hogy hátha befut egy farsangi megbízás. De ez idén is elmaradt, és nem igazán értem miért? Szerveztünk már évindító, évzáró, tavaszi, őszi, nyári partit, azonban a február mindig kiesik, pedig pont ekkor lehetne valami igazán ütőset alkotni.

Talán a farsang az egyetlen olyan indíték, melynek apropóján minden megengedett (lenne). Igazán extrém koncepció párosítható egy különleges dekorációval, melyet még csapatépítésre sem használnak ki a multi cégek. Összekovácsolódás céljából inkább elmennek minden évben egy wellness szállodába, vagy ha kicsit extrémebb szórakozásra vágynak, akkor a quad a nyerő. Holott számos lehetőség rejlene egy jól irányzott jelmezes bálban. (Nem beszélve arról, hogy álruhában mindent szabad.)

Annyi trendben Amerika az irányadó, ebben miért nem? Persze ott a halloween kimeríti az álruhás parti gondolatát, de ebből nekünk csak a világító, kibelezett tököt sikerült átvennünk, mint az átlag lakások dekorációs elemét.

Szomorú az, hogy most egy évet újra várnom kell, de remélem, hogy 2010-ben lesz olyan cég, aki felmeri vállalni a farsangban rejlő új koncepciók sorát, egyszer egy évben letérve a biztosnak tűnő útról.

10 nap múlva itt a február, ami köztudottan a farsang szezonja. Biztosan sokan voltunk már beöltözős partiban, de talán kevesen vállalták, hogy börtöntöltelékek legyenek. Pedig nem olyan rossz az. A csíkos ruha kényelmes és még slankít is. Öltözzünk hát Al-Caponénak és irány az Alcatrazi börtönpince!

Stílusos hely a Blahától öt percre, melynek eredetije a San Francisco-öbölben található.  Igazi zegzugos szórakozóhely, ahol a pincérek egyen pizsamában szolgálnak fel, és ha asztalt foglalunk, akkor egyhamar cellában találjuk magunkat.

Egy jó tanáccsal azért szolgálnék: vagy az egész klubbot foglaljuk le (ha kis csapatunk meghaladja a 100 főt), vagy ne menjünk oda táncolni, mert a hely túlnőtte a táncparkettet!

Egyszerűen imádom a békebeli hangulatot, azt a finom eleganciát, mely fellelhető mindenben, ami ezzel kapcsolatos. Talán éppen ezért fogott meg annyira a Nosztalgia Restaurant nyitó oldala, ahol pontosan ezekre az értékekre hívják fel figyelmet. Ha besétálsz a Deák tér felől az Október 6. utcába, szinte rögtön feltűnik a portál előtti vörös szőnyeg, mely vizuálisan már előkészíti a belsőépítészeti bravúrt. Hatalmas csillárok, nagy terek, kényelmes székek várják a békére vágyókat. Persze ettől cseppet sem leszünk boldogabbak, de néha már az érzés is elég.

Ajánlom az éttermet azok számára, akik szeretik a belvárosi hangulatot, a kivilágított épületek sorát a Duna part pesti oldalán.

Tegyünk egy múltbéli utazást, exkluzív ételekkel fűszerezve! Boldog, békebeli perceket!

Tavasz közeledtével ismét felmerülhet a kérdés: hol építsünk csapatot Budapesten belül? A helyszínnek érdekesnek, különlegesnek, nagynak és mindenek előtt jól megközelíthetőnek kell lennie. De hagyjuk most az éttermeket, a paintballt és az extrém quadozást.

A budai hegyek szívében, a Bach csomóponttól kocsival 10 percre nyitotta meg kapuit 2007-ben a Budapest Highland Golf Club. A helyszínt folyamatosan szépítik és bizton állíthatom 60 főnek remek szórakozást nyújthat egy májusi napon.

A klubházat 36 hektáros park veszi körül (benne kis tóval), ahol a profik gyakorolhatnak önfeledten. Kezdőknek meg maradnak a gyakorló pályák: közvetlen,mosolygós, fehér ingbe öltözött oktatókkal.

Mindemellett lehetőség van a pályán belül: golf-show megrendezésére, színpad állítására, tetőtéri konferenciaterem használatára. Nyitott gondolkodású helyszín, ahol csak a catering szolgáltatás kötött.

Őszintén bíztatlak Titeket, ragadjatok ütőt, öltözzetek fel sportosan elegánsan (mert ugye a golf mégiscsak luxus sport) és irány a XXII. kerület!

Szeretnénk egy széleskörű útmutatót adni a rendezvényszervező cégeknek, feltérképezve a hazai helyszín kínálatot. Nem célunk megismételni a helyszínfórumok ajánlatait, sokkal inkább szakmai szempontból vizsgáljuk meg őket, havonta kiválasztva a legjobbakat. 

Örülnénk, ha az EVENTPOINT meg tudna teremteni egy együtt gondolkodó tábort, akik egymás segítésével érnének el sikereket munkájukon belül. Ennek elősegítésére mutatunk be olyan általunk becsült cégeket, szervezeteket, akik szerencsére túljutottak azon az elképzelésen, hogy egy jó rendezvényhez elég a sörsátor és a bulizenekar.

Hiszünk a "vateli" csodában, abban, hogy kellő ötlettel és gondos tervezéssel nagyszerű dolgok hozhatók létre, melyek útmutatóként szolgálhatnak mindenki számára. 

Ne a pénz domináljon, hanem a kreativitás!