A helyszín megint Óbuda. A Fő tér melletti Miklós tér, a mostanra már híres Kobuci kerttől nem messze. Panelházak övezte zárt kertben – amelyet borostyánnal befutatott magas fal takar – áll az épület. Egy valódi kuriózum. Elzárva a rohanó világtól. Annak jut, aki…

Rendezvényszervezők között szinte futótűzként terjed egy-egy helyszín bírálata. Ha valamelyikről azt halljuk, hogy modern, stílusos vagy éppen formabontó, akkor egyből rohanunk megnézni és egyeztetni, azt követően pedig ajánlatot kérni és szinte minden fórumon ajánlani.…

Többször írtam már Óbudáról, arról a kerületről, amely számos értéket, szokatlant rejt. A panelházak árnyékaiban lépten-nyomon történelmi emlékekkel találkozunk. Nagy kedvenceim – a már számtalanszor említett Kiscelli Múzeum mellett – a kuriózumnak számító…

Nem szokásom felróni senkinek, hogy mit adnak, nemcsak jólneveltségből, hanem olyan egyszerű oknál fogva, hogy szeretek kapni, leginkább meglepetést. Esetek nagy többségében nem nézek utána, hogy honnan van? Mennyibe került? Milyen típust (vagy fajtát) gyártanak még belőle?…

Idén, január 7-re esett az Óbudai Danubia Zenekar újévi koncertje, mely hagyomány szerint a Kiscelli Múzeumban került megrendezésre. Strauss keringője, templomtér, átszűrődő fények, különleges műalkotások társaságában. A tényleg felemelő koncert alatt, kicsit szégyenkezve…

Egyik kedvenc, hangsúlyozom nem szépirodalmi könyvem a „Kortárs építészet” (Francisco Asensio Cerver), melyben jó pár oldalt szentelnek a külföldi szórakozóhelyek bemutatásának. Vizsgálják, osztályozzák azokat, természetesen nem rendezvényszervezői, hanem…

Emlékszem, mikor kicsi voltam, szüleimmel gyakran mentünk kirándulni. Főleg ősszel, mert akkor a legszebbek a színek és a fények. A legsötétebb bordón át a világos sárgáig megtalálható minden, melyet természet alkothat. Akkor ki nem állhattam, ma vágyom rá. Arra is emlékszem,…

Alapdarab. Mondhatni kötelező elem a fekete tűsarkú és a fehér tornacsuka mellett. Egy életérzés kék színbe bújtatva. Apám még téglával koptatta, hogy dögösebb legyen, ma már szakadva adják az indigókék gatyát, amin már mindegy is a szín és a forma. A címke a lényeg,…

Utálom a dugót. Mert unalmas, fölösleges percek sora követi egymást, amíg az ember lassan halad előre, elérve célját. Mindig akkor kerülünk bele, amikor sietnénk, száguldanánk, de nem lehet. Nem lehet, mert kígyózó sorban araszolunk, ugyanazon az úton, nap, mint nap, reggel és…

Egyszer olvastam egy cikket a déli népek kultúrájáról, szokásaikról, életmódjukról. Arról, ahogyan szeretnek hangosan beszélni, erőteljesen gesztikulálni, közel hajolni, nagyokat nevetni és olykor nagyokat káromkodni, éjjeleket áttáncolni, mindezek után délig aludni. Ezek a…

Mindannyian tervezünk. De, mint minden tevékenységet, ezt is mind másképp csináljuk. Van olyan ember, aki kigondolja előre mit fog tenni egy hónap múlva, hova fog utazni, mit fog felvenni ama jeles napon. Van aki, néha tervez, néha nem, mérlegelve azt, mi fontos, és mi kevésbé. És…

Budapest határkörzetében van egy kerület, mely szőlőültetvényeiről nevezetes. Kevesen tudják, hogy itt már a XIII. században is folytattak gazdálkodást, bort és mustot készítve a mézédes szemekből. Éppen ezért nevezték el a törökök a régi Budafokot, azaz Promontort a…

2009 júliusában nyílt egy design helyszín, melyről szinte mindenki beszél. Nevét hallom a buszon a barátnők csevegésében, pékségben a kiszolgáló hangosan kimondott ábrándozásában, a hírekben, a turisták betervezett programjában. Lehet róla a sok jó mellett rosszat is olvasni,…

Válság van. Árad mindenhonnan,a TV-ből, rádióból, újságokból, barátok és kollégák figyelmeztetéseiből. És tényleg. Lehet, hogy nem is lenne akkora, de komolyan vesszük. Ott húzunk, ahol csak lehet. Így a külföldi utazást hazaira cseréljük. És ez az a pont, amikor…

Többször írtam már építészeti bravúrokról, olyan megoldásokról, amikor a tervezők nemcsak designos formákat, mesés enteriőröket akartak teremteni, hanem felvették a harcot a természet erőivel szemben. A gravitáció és a szél, akárcsak a jég, vagy a víz elleni csata egy olyan…

Érdekes, hogy nincs olyan ember, akinek ne lenne legalább egy, szép érzéssel átitatott emléke a rózsáról. Kaptuk már első randevún egy óvatlan pillanatban, ötven szálat egy fontos alkalomkor, megszárított szirmokat egy fonott kosárban, kék színűt egy furcsa vasárnapon.…

Az egyik legkedvesebb olvasóm egyszer ezt írta nekem egy személyes levélben: „Tudod, mi jut az eszembe, ahányszor olvasom a gyönyörű, és egyben szórakoztató helyszín bemutatókat? Mintha létezne egy másik város a városban… Kérlek, keress nekem egy helyszínt, egy teret…

Kétszer voltam már ott, és mindegyik látogatás magával ragadt. Olyan érzésem támadt, mintha belépnék egy titkos világ kapuján, egy olyan helyre, melyet kevesen ismerek. Árad belőle az arisztokrácia, a nemes elegancia, még akkor is, ha ódon épülete elé építettek egy újat,…

Sokszor jut eszembe Tevje Ha én gazdag lennék éneke (Hegedűs a háztetőn), hogy mit is kezdenék a temérdek pénzzel, amely körülvesz. Nyilván költeném, amíg tart. Vennék nagy házat, hatalmas kerttel, szép autót, márkás ruhákat, de leginkább utaznék olyan helyekre, melyeket csak…

Végre itt egy ünnepnap, ami nem a hétvégére esik, így újra szabadok lehetünk 72 órára, magunk mögött hagyva a munkahely néha fojtogató nyomását. Kerekedjünk hát fel, és pihentető túrákkal egybekötve, fedezzük fel országunk rejtett zugait, melyek néhol igazi kincseket…

Ahogy a hőmérő higanyszála eléri a húsz Celsius fokot, úgy merülnek feledésbe a télen rajongásig kedvelt exkluzív éttermek, luxus fogadóterek. A neves designerek védjegyeit őrző fedett helyszíneket, egyhamar lecseréljük tágas, szabadtéri parkokra, klubbokra, melyek…

Egészen különleges a XII. kerület, ahol magára hagyott kúriák, lerobbant birtokok övezik a pazar telkek fényűző épületeit. Hatalmas kontraszt fogad lépten-nyomon, mely néha teljesen elvalótlanítja a „stepfordi feleségek” életképet.  Luxus villák…

Nem, nem igaz, hogy csak a férfiak szeretik a szép autókat. A nők is odavannak értük, csupán másképp. Legtöbbünket nem érdekli a fordulatszám, a lóerő, sőt az sem mennyit „eszik” agy óra alatt, csak egy érzés kell, ami magával ragad, akárcsak a szerelemben. Nőknek…

Ki ne szeretne egyik oldalról Julia Robertsként, másik oldalról Clive Owenként ülni egy hatalmas akvárium előtt, cápákat csodálva megvitatni az élet furcsaságait? És akárhányszor a hazai Ócenáriumban járok, eszembe jutnak e nevezetes film képei, főleg az, ahogyan Anna mesél…

Vegyes érzelmeim vannak a hajókkal kapcsolatban, főleg ha rendezvény helyszínként merülnek fel. Először rendszerint azt gondolom, hogy „jaj, ne, biztos mindenki unja már a fedélzeti levegőt”. De amikor rászánom magam, hogy ellátogassak egy-egy nevezetesebb pontonra, akkor…